VNV Nation @ Webster Hall, NYC

Olyan izgatottan vártam életem első VNV Nation koncertjét, hogy meg sem álltam gondolkozni rajta, hogy miért zajlik az Automatic Tour, így az már csak indulás előtt 20 perccel esett le, hogy van egy új lemezük (Automatic), gyorsan meghallgattam. Ez a brit/ír duó nyolcadik stúdióalbuma. Induláskor még két aggodalmam volt: hogy rajtam kívül senki sem hallgat ipari/EBM/elektronikus zenét ebben a 8 milliós városban (mert még senkivel sem találkoztam, aki), másrészt azon is paráztam, hogy már nem lesz jegy (logikus:). December 9., péntek.

Olvasom tovább! »

Saltillo - Monocyte - Proxy

Már előrendelhető Saltillo február 7-én megjelenő, új, második albuma, a Monocyte. Ezen is elektronikus zene és hegedű hallható, sőt, lehet, hogy lesz még egy album is. Addig pedig újra megvásárolható a Ganglion, a re-releasen egy extra dallal (Denim). Előzetes a Proxy c. számból:

Orphaned Land szerdán!

Club 202. Budapest, XI., Fehérvári út 202.

Jegy 3500, aznap 4500 ft.

Új DJ Krush dalok

Havi egy digitális single kiadásával készül új lemezére a japán elektronikus zenei géniusz.

Koufu No Tsubasa - Breathe of Wings (ez tetszik jobban)

Kuon - Far and Away (tavasszal írta, a földrengéskor)

Shuya no Chiheisen - Sleepless Horizon (nov. 30-án jön)

Kagi No Te - Phasic Swing (december) [updated]

Ituneson lehet megvenni őket először, majd másutt is (Amazon stb.). Egész hihetetlen, hogy a japán művész utolsó albuma - mindenféle válogatásokat és közös munkákat leszámítva - a 2004-es Jaku volt. Úgyhogy ideje egy újnak. A havi digitális kislemezek kiadását szeptember végén kezdte, a Koufu no Tsubasa cíművel, ami egy 2009-es, orosz animációs filmhez (First Squad) írt dalának újragondolása. A 20 éves szólókarrierjét ünneplő DJ turnézik is, év elején Európában majd Amerikában lép fel, aztán visszatér Európába.

Ekonomi

Az Ekonomi zenekar jelen felállásban 2008 óta létezik, úgy találtam rá, hogy a dobosuk Dombó Szabolcs, korábban sokáig a Nulladik Változat, majd eleinte a Madrass sorait gyarapította. Többiek: Mócsak Gergely (ének, gitár, szöveg), Heigl László (bassz), Geier Attila (szólógitár). Weboldalukon 4 régi és 5 új, idei dal is meghallgatható, utóbbiak letölthetők. A 2008-as számok nagy része angol nyelvű, alternatív zene. Nem rossz, de nekem olyan húsz évvel ezelőttinek tűnik, lehetne Andersen vagy Sexepil. Kellemes számok, csak nem értem, mit is akarnak ezzel. A fő slágernek a Diszkóhajó tűnik, jópofa.

Aztán a 2011-es dalokhoz hangzásilag jóval több, mint három évet ugrunk, jobban is szólnak. Itt már magyar a szöveg, és van benne erő is. Az hallatszik, hogy a zenészek profik, de valami egyediséget ebből is hiányolok. Legjobban a Mennyei béke tetszett.

Riverside: Memories in My Head (EP)

A 2011 nyarán megjelent kislemezt eleinte csak a zenekar 10. évfordulós turnéján lehetett kapni, idén január és március között vették fel, három dalt tartalmaz. Szerencsére jó hosszúak is, így összesen több, mint félórányi zenéről van szó. A szövegeket Mariusz Duda írta, a zenét a zenekar, a borítóterv pedig az ezen körökben jól ismert Travis Smith alkotása. Az első, közel 11 perces opusz címe Goodbye Sweet Innocence, ígéretesen indul, és kellemes hallgatni, de kicsit bealudtam rajta a fele után. A 12 perces Living In the Past is az emlékek témájához illően ködös hangulatú, atmoszférikus, kicsit borongós dal. Tipikus Riverside és progrock hangzású, gitárral, orgonával. A harmadik, Forgotten Land című dal a legrövidebb, ez alig tíz perces. Ez előzőeknél jóval izgalmasabb, és egy editált verziója szerepel a "The Witcher 2: Assassins of Kings" c. videójátékban is.

Lunatic Soul: II, Impressions

Mivel a kedves olvasó elfelejtett szólni, két Lunatic Soul albumról is lemaradtam, most sikerült csak pótolni. A Lunatic Soul azonos című lemeze volt Mariusz Duda, a Riversideénekesének első szólóalbuma 2008-ban. A lengyel progrock művész anyagának érdekessége, hogy a metálos hangzás helyett elektromos gitárok nélkül vette fel a művet, ami mégis súlyosra és nagyon jóra sikerült. 2010-ben készült el ennek a Lunatic Soul II-re keresztelt folytatása, októberben jelent meg, hasonló hangszereléssel. Hangulatos, talán kevéssé húzós, de szép zenék vannak rajta. Akusztikus gitár, zongora, és az ütősök is fontosak benne, vannak ilyen már-már törszi dobolós dalok (Limbo, Escape from Paradise). Akinek az első tetszett, ez is fog.

Az albumokat a Kscope adta kis, a harmadik szólóanyag idén októberben jelent megImpressions címmel. Ezen olyan kompozíciók találhatók, amelyeket az első két album idején írt a szerző, kiegészítve néhány újjal, jellemzően intrumentálisak. Jóval atmoszférikusabb, filmzenésebb anyag, címéhez illően amolyan impressziók. Nagyon kellemesek, andalítóak vagy éppen drámaiak, sok billentyűs dallammal. A nyolc impresziómellett két (vokálos) remix van még a lemezen, Gravestone Hill és Summerland címmel, ezek csak a CD-kiadáson találhatók meg. Itt hallgathatunk bele.

Gazpacho: London (live)

Épp csak meghozta a postás a Gazpacho koncertdvd-jét, amelyet évek óta most sikerült csak, közvetlenül a zenekartól megvennem (a cd könnyen kapható, de nekem a videó kellett), amikor pár napra rá megjelent a következő. A London, melyet találjuk ki, hol vettek fel? a legendás, camdeni Dingwalls klubban készült koncertfelvétel, amelyen néhány régebbi, pl. a Tick Tockról származó dal mellett a legutóbbi lemez, a Missa Antropos dalai is megszólaltak. A két cédén összesen 15 dal található, sajnos csak audióban, videóról nem tudok. Európában október 31-én jött ki a lemez a Kscope kiadásában (akiknél olyan nevek találhatók, mint Steven Wilson, Blackfield, Lunatic Soul..). A norvég progrock csoda ezen albuma Ituneson, Amazonon is elérhető.

Okos, atmoszférikus, gyönyörű és csak szuperlatívuszokban jellemezhető zenéjük élőben még talán jobb is, mint szárazon. Érdekes volt összehasonlítani a mindkét élő lemezen szereplő számokat, ami a The Walk 1-2-t illeti, az nekem jobban tetszett a maga idejében (az előzőn), ahol sokkal jobb volt rajta a hegedű, a mostaninak elég műhangja van, és nem sok újat adott hozzá. Inkább az új lemez dalai miatt érdekes az album, amelyekből, ha jól számolom, nyolc került rá. Elsőre leginkább a Splendid Isolation tetszett, meg a Missa Antroposban van klassz gitárszóló. Ilyen komoly műfajban már az is szép, ha sikerül egy lemezt kiadni, így nem hiszem, hogy a zenekaron múlt a koncert nagyszabásúsága (ill. annak hiánya) és a hangszerelés, ami elbírt volna még egy szimfónikus zenekart is akár. De szívesen hallgattam volna unplugged is, a dalok összetettsége, átgondoltsága folytán bárhogy jól hangzanak, Jan-Henrik Ohme énekhangja pedig olyan őrjítően szép, hogy még egy szál ukulelével is kibírnám. A rajongókat úgysem kell meggyőznöm, a többiek pedig pótolják a hiányt. Ha minden jól megy, jövőre új lemez!

Album montázs: http://soundcloud.com/kscopemusic/gazpacho-london-album-montage
Nem hivatalos youtube-felvételek a koncertről: Vera, Dream of Stone, River