Origa: Aurora

Akinek ismerős Origa neve, az szinte biztos, hogy a Ghost In The Shell filmzene albumáról hallotta, amelyet Yoko Kanno szerzett. A különleges hangú, orosz énekesnő cserediákként került a japán zenei élet közelébe, ahol hamarosan lemezszerződéshez jutott, és ismert lett. Ebben nagy segítségére van, hogy az orosz és angol mellett japánul is folyékonyan beszél (és olaszul), ezért rengeteg japán nyelvű dala, lemeze is megjelent, és sok ottani projectben vett részt. 1970-ben, a szibériai Novoszibirszkben született, és már gyerekként felfedezték énekesi adottságait, ezért zeneiskolába iratták. Művészneve eredeti nevének, az Olgának a japán kiejtésű változata.

Több lemezét is meghallgattam, a 90-es években készültek tipikusan akkori zenék, és úgy tűnik, azóta is hasonló, filmzene hangulatú pop stílust követ. Ám nem is zenei újításokról szól mindez, egyszerűen a kitűnő hang, jó zene, szép dallamok, igényes megszólalás a lényeg. Aki a GITS soundtrack miatt kedveli, Origa saját albumaiban sem fog csalódni, mivel ahhoz rendkívül hasonlóak a dalai, és sokuk japánul is van. Nagyon jellemző a stílusára a tiszta, erős és alkalmasint magas hang, a profi éneklés, széles hangterjedelem és a gyakori, finom vocoder-használat. Utóbbival jó példát mutat másoknak is, mert tényleg csak a kellő mértékben, a kellő helyen, nagyon izlésesen nyúl ehhez az egyébként erős, akár durván is megszólaló effekthez (lásd Cher: Believe c. borzalmát).

Az Aurora a legújabb szólólemeze, 2005-ös, és amellett, hogy nagyon jó, rendkívül változatos is, különösen a dalszövegek nyelvének tekintetében. Az első, címadó dal oroszul van, de francia refrénnel. Az Aurora zeneileg is nagyon izgalmas, közel-keleties, félhangos dallamokkal, hajlításokkal teli, nagyon szép, kicsit fájdalmas, benne vannak az orosz rónák :) A második, Chance, már japánul szól. Ezt követi a Promise, ami flamenco gitárral indul, oroszul. Saját dalok mellett népdalfeldolgozások is vannak a lemezen, amely eklektikussága ellenére zeneileg elég egységesnek mondható. A Kalinka c. orosz dal hip-hop (!) verziója jön ezután. Elég jó, és meglehetősen mulatságos annak, aki elég idős ahhoz, hogy ismerje ezeket. Ezután kicsit dance-esebb stílben a Poljúska, akarom mondani: Polyushka-Pole jön. Valahogy ez is nagyon origásan sikerült, ide passzol. A 6. dal a japán nyelvű, lassú Asa ni Michite. Aztán az orosz Don't Let Me Go jön, majd az Aney, Unborn Child c. dal, ami a lemez egyetlen angol nyelvű szerzeménye (leszámítva a Kalinkában a rappelést). A Shine, My Star talán a legszebb dal, hosszú, lírai, elszállós, szoprán, oroszosan fájdalmas. Ez is népdal. A lemezt a Mona Lisa című szám zárja, ami talán a leginkább emlékeztet a filmzenés dalokra, van benne gitárszóló, Katyúsa és egy Ogonyok c. népdalból is rész. A zenéket végig Origa szerezte, és a legtöbb dalszöveget is.