The Chemical Brothers: Hanna OST

Joe Wright egész jó kis, amerika-brit-német akcióthrillert csinált az idén Hanna címmel, melyben egy bérgyilkossá nevelt, elzárt, északi erdőből "kiszabaduló", fiatal lány kerül összetűzésbe az addig ismeretlen múltjával. Bár sokat dobott a film hangulatán a zene, nekem furcsa volt közben, nem illet egészen bele, túl sok volt, túl hatásvadász, amikor megszólalt a menő, energikus, elekronikus zene egy-egy akciójelenet alatt. Úgy magában viszont nagyon is tetszett, és most már napok óta nem tudom kivenni a lejátszóból a filmzenealbumot.

A Grammy-nyertes, brit, elekronikus zenei duó dalai már sok filmben felbukkantak, de ez az első teljesen saját soundtrackjük, ahol végig ők zenéltek. Az album 2011 márciusában jelent meg ituneson, és júliusban CD-n, 20 tracket tartalmaz, amiből egy, a "Container Park" ingyenesen volt letölthető. A dalok hossza 11 mp és 5:28 közt változik, és ötletesen jeleníti meg a film egyes részeit, vannak visszatérő dallamok, az ártatlanságra utaló, music box hangulatú számok, a Grimm meseházas jelenetek dallamait mondjuk nem kedvelem annyira, mint az akciójelenetek két fő kísérőjét, az Escape 700-at és a Container Parkot. Még a főcím tetszik, a Hanna's Theme (Vocal Version).

Radioheades dolgok

Haruki Murakami Norvég erdő c. regénye nálunk is megjelent, ebből forgattak Japánban egy tavaly bemutatott filmet a francia-vietnámi Anh Hung Tran rendezésében (akinek szintén van pár ismertebb, hazai filmje, legalábbis tévében szokott menni a Zöld papaja illata). Itt a trailer. A film tragikus szerelmi történeteket jelenít meg csodás vizuális elemekkel, és amellett, hogy egyébként unalmas és nyomasztó, kiemelkedő része a zene. Lévén a Norwegian Wood amúgy egy Beatles-dal címe, és a sztori miatt is, a hangulat a késő 60-as éveket idézi, mellette még a nyugat-német Can együttes négy experimentális rock dala is megszólal. A többit, vagyis a filmzenét magát pedig a Radiohead gitárosa, Jonny Greenwood szerezte. Jó. [bővebben]

A másik téma, hogy a Radiohead kiad egy - természetesen ingyenes - újságot The Universal Sigh címmel, amely honlapjuk szerint Magyarországon is elérhető lesz, és apropója pedig a március 28-án megjelenő, új lemezük, a King Of Limbs. [via]

Tron

A filmről vegyesek a vélemények, nekem bejött, de a lényeg a soundtrack, amit a Daft Punk alkotott (plusz Joseph Trapanese hangszerelte fel szimfónikussá), és remekül illik hozzá (a filmhez), meg hozzájuk (a zenekarhoz) is, szóval nagyon jó. Ennél nem is lehet többet mondani róla, aki szereti az ilyen, kicsit futurisztikus, filmbe illő, elektronikus zenét, ill. a zenekart, annak biztos tetszeni fog. Ezzel kapcsolat a hír, hogy hamarosan (ápr. 5.) megjelenik a filmzenének egy remixalbuma R3CONFIGUR3D (reconfigured) címmel, és ezen olyan művészek remixei lesznek, mint pl. Photek, Moby, Oakenfold és a Crystal Method. Utóbbiból egy kis előzetes:

The Drummer filmzene

Végre meglett a The Drummer c. tajvani film soundtrackje, máig bánom, hogy annó visszatettem a polcra egy német mediamarktban. Mit keresett ott? A film zeneszerzője, Andre Matthias német, és ott is jelent meg - a hongkongi verzió mellett a másik kiadású - cédé, Die Reise Des Chinesischen Trommlers címen. A dobos számokat (hármat) pedig a tajvani U-Theater zenekar adta elő. Az amazon szerint szomorú cselló-szólókkal teli kamarazene, ha muszáj besorolni valahova. Nagyon szép, és kristálytisztán is szól. Abszolút megállja a helyét önmagában is, tele van gyönyörű, harmonikus egységbe rendeződő, fúvós és csellódallamokkal, néhol hárfa szól, és szívverésnek ható dobok. Az ütős számokon kívül végig lírai a zene, de mégsem giccses. Az utolsó dalt (Loser) a Monkey Insane nevű, tajvani numetálbanda adja elő. A csellószólókat pedig Trey Lee:

Egy néhány számba még a zeneszerző weboldalán is belehallgathatunk.

World's End Girlfriend: Air Doll OST

A World's End Girlfriendről már korábban is hallottam, mivel szeretem az ilyen elektronikus, post-rock keverék zenéket, némileg hasonló a Monohoz. Katsuhiko Maeda szólóprojectjéről van szó, a zenész Nagaszakiból származik, Tokióban él. A "zenekar" első lemeze 2000-ben jelent meg Ending Story címmel, azóta már egy tucat cd-t kiadtak, melyek közül a 2006-os Palmless Prayer/Mass Murder Refrain a Mono-val közös anyag. Velük voltak észak-amerikai turnén is, egyébként pedig világszerte voltak koncertek, sok európai országban is. Idén pedig megjelent az Air Doll c. film zenéje, amely egy életre kelt, felfújható babáról szól (Trailer).

A filmzene magával ragadott, amint belehallgattam, napokig a lejátszómban maradt. Inkább a zenekar stílusába illik, és nem az a tipikus, pusztán kíséretként értékelhető filmzene, hanem önálló albumként is megállja a helyét. Főleg elektronica, ambient, de klasszikus elemek is találhatók benne, nagyon bájos, csilingelő hangokkal, tingli-tangli zongorázással, szívhez szóló hegedűvel. Eszméletlen szép. A számcímek japánul vannak, már a rövd intrót követő első daltól a hideg futkos a hátamon. Elég sok a pittyegős hang, hárfa, szólózongora, music box a lemezen, ami talán a főhős babajellegére utal. Ezeket sokszor követi mélyebb hegedűs, csellós szám, amitől helyrebillennek a fülünkbe tódult magas frekvenciák.. Álomszerű az egész, a lehető legjobb reklám a filmnek a lemez, sokak érdeklődését keltette fel a zene. Kedvenc trackek: 2, 8, 12, 21. Egy részlet (11. 誕生会の夢):

Ninja Assassin OST

Mostanában érkezik a nyugati mozikba a mátrixos Wachowski tesók produkálta, fenti akciófilm. A zenéjét Ilan Eshkeri írta, a brit zeneszerző egy-két, kisebb díjat nyert korábbi munkáival. A soundtrack első tíz, score-jellegű dalát jegyzi ő, amelyek ilyen tipikus filmzenedarabok, hangulatelemekkel, effektekkel, vonósokkal. Néhol japán hangszert csempészett bele, nem igazán eredeti, de talán elkerülhetetlen módon, tekintve a film témáját. Már a címadó, első szám is igen változatos, mire véget ért a hat perc, azt hittem, már vagy négy lement. Akciófilmhez illő, pörgős, kemény részek váltakoznak a líraiakkal, de hiányzik belőle a karakter, semmi vezérfonál, jellegzetesség, téma nincs. Elég unalmas hallgatni, de lehet, hogy a filmben működik. A lemez második felében viszont más előadók dalai szerepelnek. Elsőként a Being Boiled a The Human Leagetől, aztán David Bowietól a Helden. Ezek sokkal hangulatosabbak. A Spiderbait: Shazam! rockos, utána egy japán hip-hop szám jön, Ryuzo: The MC Remix. Ebben legalább van spiritusz. Végül pedig Raekwontól a Legacy, amelyhez klip is készült. A keleties hangzás és a gangsztarap öszvérgyermeke:

(Akit meg esetleg érdekel, hogy mi szó a trailerben: Brand X - Bring On the Pain)

Új Rob Dougan zene

Egy ékszercégnek készült rövidfilmhez írt remek zenét a művész:

http://www.solangeazagurypartridge.com/

A bal oldal alján "click here"-re kattintsunk a The Letter c. filmhez.

Hybrid: I Choose Noise

Pont nekem való zene, imádom. Szimfónikus techno, breakbeat, elektronika, progresszív trance... Nem is tudom, melyik szó illik rá, maradjunk inkább a zseniálisnál. A Hybrid egy brit duó: Mike Truman és Chris Healings alkotja, három nagylemezük van, jövőre jön az új. Az első, a Wide Angel épp 10 éve jelent meg, 2003-ban pedig a Morning Sci-fi követte. Egy kicsit talán rokon a Way Out Westtel is némelyik dal, de a fő, egyedi jellemzője a stílusuknak, hogy iszonyatosan filmzenés. Írtak azt is egyébként, a Catacombs c. filmhez, és részük volt a Man on Fire, Déjà Vu és az X-men Origins zenéjéhez is. Dalaik számtalan filmben, előzetesben, tévéműsorban, játékban felbukkant. Megjelent három remixalbumuk, a mások által remixelt dalaikból, de ők maguk is több, mint 100 remixet készítettek különböző előadók számára, mint pl. Radiohead, Alanis Morissette, U2, Filter (band) BT, DJ Rap, The Orb, Jean Michel Jarre, Gouryella, The Future Sound of London, UNKLE, Moby , The Crystal Method.

Az I Choose Noise 2006-ban jelent meg, és közösen készült Harry Gregson-Williams filmzeneszerzővel, akinek ismert műveit felsorolni sem volna hely. (OST: Kingdom of Heaven, The Chronicles of Narnia, The Rock, Shrek, Chicken Run, Antz, Spy Game, Man on Fire.. játékzenék: Metal Gear Solid 2, 3, Call of Duty 4. Plusz a már említett X-Men Origins: Wolverine.) Ennek köszönhetően az egész lemez olyan, mint valami eszméletlen menő soundtrack, néhol megjelennek benne a vonósok, egy kis cselló, akusztikus gitár, zongora stb. Talán a Last Man Standing c. szám tetszik legjobban, az is ilyen nagyszabású, akciófilmes hangulatú, hősies, pörgős szám.

Aztán vannak keményebb, ipari hangzású számok is, amelyekről már a Mátrix zenéje (pl. Hooligan Spirit) vagy Gary Numan jut eszembe (pl. a Choke elég erős utánérzés - ez szerepek a The Spirit trailerében is). A legszimfonikusabb szám talán a Keep It In The Family, az utána következő Until Tomorrow pedig egész kilóg a sorból lágy, gitáros megszólalásával. Egy-két dalban vendégénekesek hallhatóak: a Dogstarban Perry Farrell, a Falling Downban Judie Tzuke, a Chokeban és az Until Tomorrowban John Graham, végül a Just For Todayben Kirsty Hawkshaw. Elég sokféle irányból meg lehet közelíteni ezt az albumot, ajánlhatnám az elektronikus, az ipari zene, a trance kedvelőinek éppúgy, mint a klasszikus filmzenéket hallgatóknak, úgyhogy inkább szerezze be mindenki, mert jó.

Transformers - Revenge of the Fallen OST

Ha már írtam annó a Linkin Park új számáról, amely a filmhez készült, hallgassuk meg a zenét is. Két verzió jelent meg, a score (amit Steve Jablonsky írt) és a soundtrack ("The Album"), amin a rockos dalok vannak, utóbbi érdekelt jobban, bár a filmet nézve jól szólt minden. Nos, ez nem egy eget rengető, sorsfordító album, de ha éppen gépies, világmegváltó hangulatú számokat kívánunk, akkor arra remek válogatás. Júniusban jelent meg, 13 dalt tartalmaz.

Elsőként a már említett New Divide-dal indul a Linkin Parktól, amely a film fő témája. Aztán a Green Daytől a 21 Guns. Ehhez hasonló, energikus rockszámokból aztán elég sok akad, a Taking Back Sunday, a Nickelback, a The Used, az Avenged Svenfold is a rekedt kiabálós zúzást nyomja. A nyugisabb számok érdekesebbek, vagy legalábbis hangulatosabbak szerintem, mint pl. a Staindtől a This Is It, vagy a Not Meant To Be a Theory Of A Dead Man-től. Összességében nagyon rá kell hangolódni a témára, hogy film nélkül egy órán át tudjuk hallgatni ezt a stílust, de nem rossz.

Linkin Park: New Divide

Jó, rockos, filmbe illő és kommersz a Transformers 2-höz készült, új Linkin Park dal. Kemény, kicsit gépies, amennyire a témához kell, és van benne némi epikus hangulat, lendület is. A New Divide kislemez május 18-án jelent meg, és a film theme songja. A sikerlistákon is elég jól szereplő szám nem az egyedüli a filmben, több változatban is szerepelni fog benne. A rendező, Michael Bay nagyon bírja a bandát, már az első részben is hallható volt egy daluk, a What I've Done - ami az akkori trailerben is szólt, csakúgy, mint a mostaniban ez az új. A számhoz készülőben van a videóklip is, amely a filmhez kapcsolódó jeleneteket is fog tartalmazni. Ebből már feltettek egy, a klipből néhány részletet tartalmazó, making of videót, és Mike Shinoda site-ján pedig megtalálhatjuk a dalszöveget.

Slumdog Millionaire OST

Hogyan írjunk két hét alatt két Oscaros filmzenét? Bárcsak tudnám... Rengeteget hallottam már a Gettó milliomos c. filmről, de szeretem elkerülni a hype-okat, úgyhogy majd csak akkor akartam megnézni, ha már lecsitult a hírverés körülötte. Erre viszont most már sokat kell várni, tekintve, hogy az éjjel nyolc Oscart nyert a film, amiből kettőt is A. R. Rahman kapott, a legjobb filmzenéért és a legjobb betétdalért. Az indiai zeneszerző korábbi, jelentős műveit felsorolni sem volna itt elég hely, hazáján kívüli filmekhez is írt zenét, nekem egyik kedvencem pl. a kíniai Ég és Föld Harcosai score. Az ő műve még a Lagaan, Guru, Ghajini, Jodhaa Akbar zenéje és az Elizabeth: The Golden Age. Számtalan indiai díj mellett nyert már BAFTA és Golden Globe díjat is (utóbbiakat szintén a Gettó milliomossal), ilyen repertoárral elég fiatalnak is számít a maga 42 évével. A Slumdog Millionaire filmzenéjét is a kisujjából rázhatta ki, néhány hónapos előkészítés után két hét alatt írta. A filmzene három Oscar-nevezést kapott, kettőt megnyert. A harmadik nevezés is a legjobb dal kategóriájának szólt, a M.I.A.-val közös O... Saya c. dallal, ő az előadója és a szerzője is még két másiknak is a lemezen, amelyeket nem Rahman írt: a Paper Planes + remix. A nyertes dal végül a Jai Ho lett. Rahman a régi és a modern India vegyítésével próbálkozott zenéjében. A rendező, Danny Boyle, utálja a szentimentális dolgokat, csellót nekem bele ne tegyél, mondta, inkább lüktető, friss zenét kért - és kapott. Szintén az ő ötlete volt a brit, tamil származású énekesnő-zeneszerő M.I.A. szerepeltetése, akinek egy dala szerepel egyébként a Vexille OST-n is. A soundtrack lemez M.I.A. tulajdonában levő N.E.E.T. kiadónál jelent meg. A készítésről bővebben: itt egy interjú. Magáról a zenéről most nem írnék részletesen, mert annál értelmesebbet úgysem tudok mondani, hogy szerintem megérdemelte a díjakat. Inkább hallgassunk bele (itt is), vagy vegyük meg. Öt dal végig:

Olvasom tovább! »

The Painted Veil OST

Nem jellemző, hogy filmzene miatt néznék meg filmeket, de mióta láttam a Lust, Cautiont (Ellenséges vágyak, r.: Ang Lee), azóta minden érdekel, amihez Alexandre Desplat írt zenét. A film más miatt is érdekes, a Színes fátyol W. Somerset Maugham regényének feldolgozása, nagyon szép tájakon, Kínában játszódik, a 20-as években. A romantikus dráma egy brit orvos és fiatal felesége történetét meséli el, akik Kínába költöznek, ahol a férj mikrobiológusként kutat, majd kapcsolatuk nehezebbre fordulásakor egy kolera-sújtotta vidékre költözik a nővel. A látvány és a jó színészi játék (Edward Norton, Naomi Watts) mellett pedig főleg a soundtracknek köszönheti hangulatát. Ebben még Lang Langnak is része van, aki világhírű, kínai zongorista. A zeneszerző 2006-ban Golden Globe díjat nyert a soundtrackkel. Belehallgatás:

http://www.last.fm/music/Lang+Lang+%5BArtist%5D/The+Painted+Veil

A 19 dal 54 percnyi élményt nyújt, a legtöbb számban Lang Lang zongorajátékát csodálhatjuk. Az első, címadó dal, amellyel a film is kezdődik, nagyon szép, és megteremti az egész filmre jellemző, melankólikus, romantikus hangulatot. Egy klasszikus dal követi, Erik Satie ismert műve, a "Gnossienne No. 1". A film kínai helyszíne ellenére a szerző nem élt azzal a könnyű, talán elcsépeltnek ható lehetőséggel, hogy keleti dallamokat és hangszereket használjon, csak kevés dalban hallható ilyen hatás. Maga a történet sem szól igazán nemzeti témákról, a szereplők érzelmeit, a tájat, a folyó hullámait kellett inkább zenével kísérni, és erre tökéleten sikerült megfelelő, szép zongoradallamokat írni. Némelyik számban még elektromos cselló hallható (Vincent Segal játszik rajta), valamint a Prágai Szimfónikus Zenekar, és maga a zeneszerző is szerepel az előadók között, mint ütőhangszeres, fuvolás, billentyűs. A filmzenealbumon nem, de a filmben szerepel még egy francia gyermekdal, A La Claire Fontaine is. Ezt és Satie művét itt megtalálhatjuk kottán, a soundtrack három, Desplat-szerezte dala pedig az Essential Film Themes Volume 5 For Solo Piano kottáskönyvben található meg.

A Perfect Place OST

Mike Patton (Faith No More, Peeping Tom, Mr. Bungle) első filmzenéje. Nehéz leírni vagy beskatulyázni, mivel magát a művészt sem lehet. Tény, hogy egy Faith No More lemezt hallunk, de szinte minden korábbi megmozdulása eszünkbe juthat, nem véletlenül. Olyan pattonos, na. Nagyon is olyan.

Egyébként egy elég dallamos, furcsa hangulatú, elborult filmzene, ami némileg egybecseng azzal, hogy egy film noir elemeket tartalmazó, 25 perces, fekete-fehér filmhez készült. Kellemes, egyéni zene. Az A Perfect Place egy amerikai bűnügyi tragikomédia, idén készült, és Derrick Scocchera rendezte. Egy filmfesztiválos bemutató után márciusban jelent meg DVD-n. Patton lelkesedésének köszönhetően a soundtrack kétszer olyan hosszú, mint a film. A zenész rajongóinak közelező darab, de másnak is ajánlom. Trailer:

Street Kings OST

Amikor megtetszik nekem egy filmzene, az esetek többségében szinte biztos, hogy pont nem adták ki. Hasonló félelmeim támadtak az idei akciókrimi, a Street Kings - Az utca királyai - kapcsán is, amikor alig találtam róla információkat, és a nagyobb online cd-boltokban sincs nyoma. Szerencsére kiderült, hogy mégis létezik az album, iTunes-on exklúzív letölthető verzióban. Graeme Revell szerezte a filmzenét, ami egy nagyon kellemes, elektronikus, modern zene, valamiért engem Craig Armstrong stílusára emlékeztet, mintha tőle a Kiss of the Dragon lenne hasonló, van benne egy kis trip-hop. Kis torz hangok, finom, sötét hangulat, nagyon jól passzolt a filmhez. A 23-ból 5 dalban DJ Muggs közreműködik, aki leginkább a Cypress Hill tagjaként ismert. Graeme Revell nagyon termékeny filmzeneszerző, az imdb majdnem 100 alkotást listáz tőle, amelyek közt rengeteg ismert van, bár nem olyan sok, amit különösen a soundtrack miatt megjegyeztem volna. Mondjuk, a Sin City-k és az Aeon Flux emlékezetes volt. Utóbbiban is a beindulós rész és a vége-dal tetszett, azt hiszem, ehhez ért Revell, hogy a nagy, drámai pillanatokat fokozza a zenével, ami amúgy önmagában, film nélkül nem igazán egyedi. Még néhány filmcím: The Crow, From Dusk Till Dawn, Tank Girl, Titan AE, Blow... Úgy tűnik - közben a lemezt hallgatva -, hogy az igazán bejövős, energikus, ritmusos dalok többnyire azok, amelyeken DJ Muggs is közreműködött, bár a többi is jó, de azok inkább háttérzenék. Muggs, polgári nevén Larry Muggerud, olasz/norvég/amerikai művész, New Yorkban született. A Cypress Hill DJ-je és producere, így főleg hip-hopban érdekelt, bár attól az itteni számok távol állnak. Igaz, producerként sokféle zenén dolgozott már (pl. Trickyvel, Ice Cube, Eminem), és 2003-ban egy szólóalbumot (Dust) is kiadott, amin inkább trip-hop és rockzene keveréke van.

(A fenti album a film score-t tartalmazza, van még egy-két dal, ami szerepel a filmben, és nincs rajta. Pl. Ariel Vialli: "More than i can take" és Lupe Fiasco (The Cool c. albumáról) "Put You On The Game". Utóbbi már hip-hop, a filmjelenetekkel együtt itt hallhatjuk.)

Tarja: My Winter Storm

Tarja Turunen finn énekesnő a Nightwish alapító tagjaként volt ismert 9 éven keresztül, 2005-ös kiválásáig, mikor is elég lehangoló nyíltlevél-csatával köszöntek el egymástól. A hangja viszont továbbra is szép, erős szoprán, és szólólemezéhez jó zenét is írtak neki. A tavaly novemberben megjelent Winter Storm már a megjelenés napján aranylemez lett, főleg az I Walk Alone c. dal sikere jelentős. Az albumturné idén lesz, de év végén is volt pár koncert, pl. Budapesten is. A lemez hasonló stílusú, mint a Nightwish zenéje, és bónuszdalok nélkül 18 számos. Tarja korábbi zenekarában sosem írt dalokat, de ezen a lemezen az ő szerzeménye az Oasis című szám, ezen kívül énekel egy Alice Cooper feldolgozást is: Poison. Mivel filmekhez illő, drámai megszólalásra vágyott, megkereste a neves filmzeneszerző Hans Zimmert, aki szintén beszállt a projectbe, majd James Dooley is a kórusok és zenekari részek okán. A keverést Slamm Andrewsra bízták szintén a filmiparból.

klip: http://www.youtube.com/watch?v=VwbtbfAnI80
http://www.mywinterstorm.com/
http://www.myspace.com/tarjaturunen
http://www.tarjaturunen.com/

Vexille OST

A Vexille egy 2007-es japán anime, ami a jövőben játszódik, ügynöknővel és robotokkal. A futurisztikus környezethez hasonló, modern - többségében techno - zenét választottak. A soundtrack kétlemezes, az elsőn dalok, a másikon pedig a neves trance-DJ, Paul Oakenfold készítette score van. Utóbbi 34 számos, és részben szimfónikus, filmzenés rövidekből áll, tehát nem techno, bár vannak benne elektronikus és rockos elemek is. Aki szereti az ilyet, annak tetszeni fog, jó hangulatos. Nekem legjobban DJ Shadow 3., akusztikus (+torz) gitáros száma tetszik.

A filmzene dalok előadói: Basement Jaxx, DJ Shadow, Asian Dub Foundation, Boom Boom Satellites, Carl Graig, The Prodigy, M.I.A., Underworld, Black Strobe, Dead Can Dance, Paul Oakenfold.

Cat Power: The Greatest

A My Blueberry Nights filmzenéjén szerepel két dala, de már korábban, a film trailerében is hallottam az énekesnő The Greatest c. számát, úgyhogy utánanéztem az azonos című lemezének, és nem csalódtam. Hasonló, indie, folk, minimalista stílus, kicsit melankólikus, de szép, elgondolkoztató szövegekkel. Néha kicsit rekedtes, meleg, sok tónusú hangját egy-két akkorddal, gitáron kiséri (pl. Love & Communication), viszonylag egyszerű, de mégis tökéletes hangszereléssel. Hasonló zene, mint mondjuk Keren Ann vagy Norah Jones. A művésznő (polgári nevén: Chan Marshall) kinézetén egész meglepődtem, a hangjához képest mást vártam (teltebbet és idősebbet). Állítólag nagyon lámpalázas, sokat beszél, poénkodik a koncertjein, és néha félbeszakítja a dalait is, ha pl. elrontott valamit, de mostanában már profibb. Greatest c. lemeze 2006-ban jelent meg, azóta van egy új albuma is, a Jukebox, illetve még nincs, mert pont holnap jelenik meg. A Greatest a Billboard 34. helyén debütált, első olyan lemeze, amelyen nincs feldolgozás, amiket egyébként gyakran játszik mindenféle előadóktól. A címadó dal, amely a fenti trailerben is szerepel, többször is felhasználásra került, a Bones tv-sorozat egy epizódjában és az angol Garnier samponreklámokban is hallható volt.

My Blueberry Nights OST

Wong Kar-Wai első angol nyelvű filmje, a My Blueberry Nights nyitotta a tavalyi Cannes-i Filmfesztivált. A kínai-hongkongi-francia film főszerepeiben Norah Jonest és Jude Lawt láthatjuk, de játszik még benne Natalie Portman, Rachel Weisz, David Strathairn és Cat Power, aki Norah Joneshoz hasonlóan egy énekes-dalszerző hölgy. Az első komoly filmszerepét játszó Norah Jonest eddig főként énekesnőként ismerhettük, ő egyébként a híres, indiai szitárművész, Ravi Shankar lánya. Úgy volt, hogy a szerepre való koncentrálás miatt a zenével már nem fog foglalkozni, de végül mégiscsak rákerült egy dala, miután a rendező meggondolta magát. Megkérdezte, van-e valami száma rá, és Norah éppen a filmforgatás alatt írt egy szép, napfelkeltés hajnalon egy dalt, amely részben az akkori munka hatására született, így ez is felkerült a cd-re. A filmzenét egyébként az imdb szerint Shigeru Umebayashi jegyzi, aki már korábban is dolgozott WKW-nak, ő írta a zenét az In The Mood For Love-hoz, a 2046-hoz is, ezeken kívül pedig a Curse of the Golden Flower, a Hannibal Rising és a Fearless zeneszerzője is. Neki szintén egy száma (Yumeji's Theme) szerepel a soundtracken, ami tehát nem "score", hanem dalgyűjtemény a filmből. A fentieken kívül szerepelnek még rajta az Oscar-díjas zeneszerző Gustavo Santaolalla, Otis Redding, Cassandra Wilson. Amos Lee és Ry Cooder (Paris, Texas) szerzeményei. Utóbbit szintén a film zeneszerzőjeként tüntetik fel sok helyen, még a film hivatalos, francia nyelvű oldalán is, úgyhogy nem tudom pontosan, a score-t ki írta, de a lemezen mindenesetre ezek vannak:

Norah Jones - The Story
Cat Power - Living Proof
Ry Cooder - Ely Nevada
Otis Redding - Try a Little Tenderness
Ruth Brown - Looking Back
Ry Cooder - Long Ride
Mavis Staples - Eyes on the Prize
Chikara Tsuzuki - Yumeji's Theme (Harmonica version)
Amos Lee - Skipping Stones
Ry Cooder - Bus Ride
Cassandra Wilson - Harvest Moon
Hello Stranger - Devil's Highway
Gustavo Santaolalla - Pajaros
Cat Power - The Greatest

Nemcsak a színhely miatt amerikai hangulatú a zene, a stílus amúgy sem áll távol a rendezőtől, akinek korábbi filmjeiben is bőven akadtak ilyen dalok, pl. a Chungking Expressben a California Dreaming. A legtöbb dalt - többnyire instrumentális számokat - és feltételezhetően a filmzenét is jegyző Ry Cooder pedig szintén az amerikai feeling képviselője, a slide-gitár játékáról ismert zenész maga is folkos zenét játszik. Norah Jones dala tényleg jól passzol a WKW filmek hangulatába, melankólikus bárzene. Cat Power hangja is kellemes, az első dala nem olyan jellegzetes, de a lemezt záró, lírai szám elég szép. A Ry Cooder dalokról először Chris Isaak jutott eszembe, a borongós gitárhangzás miatt, bár lehet, hogy ismertségük és életkoruk alapján ezt fordítva kéne. A soundtrack egészéről még a Tarantino filmek is eszembejutnak, nagyon hangulatos és borús. Otis Redding soul, Ruth Brown pedig RnB énekes, egyikük sem él már. Mavis Staples se ma született, de ő még él (68 éves) és szintén soul és RnB énekes. A Devil's Highway is egy nagyon szép, álmodozós dal, az előadó Hello Stranger zenekarban egyébként Ry Cooder fia játszik. Gustavo Santaolalla instrumentális gitárdala is ilyen, lebegős hangulatú. Az argentín zeneszerző két Oscart is nyert, az elsőt éppen Ang Lee filmjéért, a Brokeback Mountainért (a másikat meg a Babelért). Nem azért, hogy a japánokkal kivételezzek, de a filmzene fénypontja nekem mégiscsak az Umebayashi szerezte szám, amelyet Chikara Tsuzuki ad elő szájharmónikán, és talán ez a legszomorúbb dallam is a cédén. Ez egyébként az Szerelemre hangolva soundtrackjén is szerepelt már.

Plaid: Tekkon Kinkreet

A brit, elektronikus zenét játszó Plaid írta az elmúlt évek egyik legjobb japán animéjének filmzenéjét, amelyet az amerikai Michael Arias rendezett. A film - Tekkonkinkreet - magyarul is megjelent egyébként, szintén ajánlom.

Andy Turner és Ed Handley zenekara már 1991 óta aktív, ez a kilencedik lemezük. Korábbi zenéik is hasonló stílusúak, akár filmzenének is jók, de ez az album is ugyanúgy hallgatható a filmet nem ismerőknek, sőt, ajánlott. Változatos, néhol elektronikus, máshol akusztikus hangzásokból is álló, sokféle stílusú zene, amit utólag már nehéz elválasztanom a vasbeton város kies, de mozgalmas, rideg és színes, nyűzsgő világától, a film hangulatától. Vannak lassabb, ambient és triphopos részek, pörgősebb számok, néhol egy kis keleties dallam. Az egyedi hangzású lemezre bónuszként még rátették a film betétdalát is, melyet az Asian Kung-Fu Generation játszik. A filmzenealbumnak már egy remix változata is megjelent Japánban.

http://www.youtube.com/watch?v=5IU9pqWA3go
http://www.youtube.com/watch?v=Z0A97Qz7X6A

Lust, Caution OST

Kevés az olyan, klasszikus zenei alapú, zongorás, szimfónikus soundtrack, amit önmagában is meghallgatnék, mert ezek inkább a film háttérzenéjeként, az események kiséreteként jók, anélkül számomra unalmasak. Más viszont a Lust, Caution esete, amelyet leginkább a megkapó hangulata tesz felejthetetlenné, és ahova a zene bármikor vissza tud varázsolni. Mindenképp az van szerencsésebb helyzetben, aki előbb látja is a filmet (trailer), de a szép, szívfájdító dallamok önmagukban is kellemes hallgatnivalót jelenthetnek a filmzenék vagy a klasszikus zene kedvelőinek.

Egy jellegzetes dallam halad végig a 25 dalnyi albumon, újra meg újra felbukkanva más-más hangszereléssel, más környezetben, de megunhatatlanul. A melódiát először a harmadik, Falling Rain c. számban hallhatjuk. A mindössze két hang (kis terc) ismétléséből álló rész tulajdonképpen az egész filmzenealbum gerince. Egész hátborzongató és mesteri, hogy egy ennyire - jó értelmeben véve - primitív alapra felépíthető egy több, mint egy órás zenemű. Az utolsó szám, ázsiai soundtrackek szokása szerint egy énekes betétdal, amelyet Jacky Cheung ad elő. Ez is szép, de nekem kissé sziruposnak tűnik, sokkal hatásosabb ez a zene mandarin szöveg nélkül.

Alexandre Desplat (görög-francia származású zeneszerző) neve ismeretlenül csengett a számomra, de a filmek, amelyekhez zenét írt már nem, így utólag több olyat is találtam, ami annó talán pont miatta fogott meg. Ezekhez szerezte a zenét pl.: Hostage, Syriana, The Queen - utóbbiért Oscarra is nevezték. Több nevezés mellett Golden Globe-díjat is nyert valamint Berlinben Ezüst Medvét, a franciáknál meg César Awardot. 2006-ban a Nemzetközi Filmzenekritikusok Szövetsége (IFMCA) az év zeneszerzőjének választotta, a Golden Globe-ot pedig a Painted Veil c. film zenéjéért kapta, amely érdekességképpen szintén Kínában játszódik (Naomi Watts, Edward Norton főszereplésével).

Ang Lee Arany Oroszlán-nyertes filmjét jövőre nálunk is bemutatják, a zenét viszont - mivel az már megjelent - már most érdemes meghallgatni és beszerezni. A lenti linkeken kapható és fülelhető:

http://global.yesasia.com/en/PrdDept.aspx/section-music/code-c/version-mandarin/pid-1005035935/
http://www.amazon.com/Lust-Caution-Score-Alexandre-Desplat/dp/B000V9KEE2
LOFI wma samples: http://www.van.svvn.net/SoundTrack/Lust-Caution/
aukción: http://www.teszvesz.hu/item255866120_soundtrack_lust_caution_2007_uj.html
magyar rendelés: http://www.musicland.hu/?p=lemez&l=&b=CD&id=333449